Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

By Mihály Csokonai Vitéz

Drága kincsem, galambocskám,

Csikóbőrös kulacsocskám!

Érted halok, érted élek,

Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,

Csókra termett kerek szádat

Ha a számhoz szoríthatom,

Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,

Melyben szívemet viseled!

Óh, milyen szép az ajakad

S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll

Halhéj nélkűl is szépen áll;

Nem úgy ám, mint a Mancié,

Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,

Ha kis csikó hordozta is,

Nem akasztott ember haja,

Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,

Jérce-forma kotyogásod:

Kittykottyod innepi ének

Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,

Egy szódra lelkem megéled;

Ha jókedvem csucsorodik,

Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,

Elveszed mérgét a fagynak;

És mikor a hév nyár lankaszt,

Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,

Be óhajtlak, be siratlak!

S ha képed kezembe akad,

Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,

Téged ölellek ágyamban;

És valahányszor felkelek,

Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,

Bár soha meg nem esküdtünk!

Az éjjel is, csak megintsem,

Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének

Kis zálogi születnének

S ott űlnének hosszú sorral

A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel

Téged cserélhetnélek fel,

Hogy fiakat, leányokat

Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,

Borral mindég színig állna.

Az ő bőre úgyis csikó,

Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova

Elvisz a Szent Mihály lova,

Szerelmed megemészt végre,

És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!

Lakjuk el előre a tort;

Ami menne más kutyába,

Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,

Kit szántam szemborítóra:

De vakságtól ki már nem fél,

Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!

Itt az utólsó forintom:

Érted adom ezt is, tubám!

Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!

Míg moccanok, míg lehellek:

Tested tegyék hólttestemhez

És ezt az írást fejemhez:

„Útas, köszönj rám egy pint bort:

Itt látsz nyúgodni egy jámbort,

Kedves élete-párjával,

Csikóbőrös kulaccsával!”