SZERELEMVÁGY

Szeretnék már szeretni újolag...

Mit ér a kert, ha rózsát nem terem?

Ha szerelemmel nem diszeskedik,

Mit ér az élet, ifjuság nekem?

Szerettem én, s csak búját érezém

A szerelemnek mind ez ideig,

S e bú mindennél édesebb vala,

Mire szivem csak emlékezhetik.

Oh istenem, ha gyötrelmében is

Ily boldogító már a szerelem:

Hát akkor még minő lehet, ha a

Szívben szelíd mosolygással pihen!

Lelkem bolyongó, hontalan madár,

Keresve száll: fészkét hol rakja meg?

Hol a leányszív, amely megnyilik

Tanyát ohajtó érzeményinek?

De bár szeretni vágyok újolag,

A holt leánykát nem feledtem el...

A hegytetőn még űl a téli hó,

Midőn tövében már virág fesel.