Szerelmem

Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni

Látsz, mint lanyha szellőt! - a szellő csevegni

Rózsák közt szokott csak, rózsa a szerelmed.

Hogyha megcsalsz, a szél vad viharrá éled,

S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!

Lány, velem ne játsszál, hogyha tünde kedvvel

Fényleni, ragyogni látsz - óh tudd, a tenger

Holdfénynél ragyog csak, holdfény a szerelmed.

Hogyha megcsalsz, éj lesz, mélye az enyészet.

S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!

Lány, velem ne játsszál, látván álmodozva!

Ezt az álmot rám csak tündérének hozta,

És e tündérének, lányka, a szerelmed,

Hogyha megcsalsz - majd a vad oroszlán ébred,

S rettegj, rettegj szörnyű bosszujától!