Szerelmi dalok

Nedves ködökbe gerjed

a csendes éjszaka,

s átlengi már a kertet

a hold sugárzata.

Szélcsendes a nagy éjjel,

nem mozdul a levél,

s a csend szelíd beszéddel

a múltakról regél.

Ma újólag szeretlek,

ma újra búsulok.

Eszembe jár szerelmed,

az édes búcsucsók.

S a néma messzeséget

vadul átszárnyalom.

Egy lázas álom éget,

s kitárom a karom.

Küzdtem sokáig ellened,

te gyászruhás, halvány leány,

te éjhajú, te reszketeg.

Szivem minden tehert lehány,

s vérezve szólok: győzelem,

amíg bilincset raksz reám.

Győztél te rajtam, életem,

s most már tied vagyok, tied,

imám rebegve tördelem.

Csak hallgatom verő szived,

sötét ruhádba szédülök,

és arcomat láz festi meg.