Szerenád

Balkonodra szállt a néma est,

Ez a nagy, bús fekete madár

S eltakarta szőkeségedet.

Gubbasztva az álmaidra vár,

Álmaidba hadd szőjem dalom,

Minden szála arany, puha szál.

Mosolyogj, mint holdsugár a tón,

Bús szavaim fellegét feledd,

Lelkedet ma lágyan ringatom

S várom a hajnalt, nővéredet.