Szerény leány

Hallá anyjától sokat

A kis lány beszélni már,

A férfi, hogy mily gonosz,

Csábitó és csapodár.

Ámde mégsem gondolá,

Hogy nézése is megárt;

Hej, de most tapasztalá

Templomban hogy oda járt.

Bújt szegényke eleget

Más leánytársak mögé,

S a jó lányok szívesen

Álltak kis társuk elé.

Jaj, de mind haszontalan,

Mert csatos könyve felett

Hogyha olykor keresé

Nézésével az eget,

Annyi szem nézett rá

Útközben, hogy elakadt

És csak Isten őrizé

Sírva ott hogy nem fakadt.

Hej kis lány, ha megszeppensz

Már a szemtől oly szertelen,

Mit téssz majd, ha véletlen

Szűdben ellenség terem? -