Szeretem az életet...

Mint szomorú barát a feszülethez,

Úgy imádkoztam hozzád, messze élet,

Mint áhítatos, szűzies szerelmes,

Kinek a vágy fáj s a csók íze vétek.

És káromoltalak sebzett ajakkal,

Mint elkergetett szeretőd, ki fájón,

Borával és vérével, a szilajjal,

Itatja búját a tűnt ifjuságon.

Most is szeretlek, ó de úgy szeretlek,

Mint anyja meleg, hű ölét a gyermek

És mint a hűs tejet a szenvedő.

Szeretlek, mint a csöndes temetőkert

Lágy dombjait, hol vágyaink ledőlnek

S a ciprus és a csönd az égbe nő.