Szeretet

Szerettem őt! miként szeretni nem tud

A pór tömeg, borús körűletén! -

Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa

Oly istenülve, s hűn szerettem én.

Mint honni-jog, hazánknak bajnokára

Mosolyga rám szerelmi csillagom,

Kiszállni érte egy világ csatára

Kivívni, vagy nyugodni síromon.

De hajh, lezúzva állnak érzeményim

Agg cser gyanánt a puszta sír felett,

S lefosztva ágitól körültekinti

A nagyszerű borús enyészetet.

S mi boldog az, ki sírvederben bírja

A hajdan úgy imádott hamvakat!

Ki térdepelve hantja gyász mohában

Szeretheti az elraboltakat.

Ki túl reményl e földi szenvedésen,

S a kedves szellem lengi még körűl:

Ki még reménylhet egy jövő tavaszban,

S imái közt a síron is örűl!

Ah, ám nékem e vigaszok hiányznak

Nem orzta ég el mit szerettem én,

S a megcsalott szív érzi csak keservem,

Isten veled; szerelm! hit! és remény!