SZERETNÉK ÖRÖKKÉ ÍGY ÜLNI...

By Árpád Tóth

Szeretnék örökké így ülni, veled,

A kezed fogni és alkonyi ég

Opál borongásán tünődni,

Mit se várva.

Lelkem, az árva régi hárfa

Kiterítem mezítlen lelkem,

Hadd járja holdfény, anda szél,

Zengjen, mint árva aeol-hárfa,

Amely az éjféllel beszél.

Meghaltam én, vagy nem is éltem