Szeretném látni

Szeretném egyszer azt az Életet,

hol olyan nagyok az Isten csodái –

szeretném egyszer azt az Életet,

a bujkálót, a néma-láthatatlant,

látó szemekkel magam előtt látni.

Lehet, hogy édes, forró nimfa lenne

tömött hajában gyémánt-diadém –

s hogyha előttem egyszer megjelenne,

megölelném és nagyon megcsókolnám

és könyörögnék, hogy legyen enyém.

Lehet, hogy gúnyos szatír-pofa lenne

üres szemgödrök csontváz-szerű főn,

s akkor irtózat dermesztene végig

s két öklömmel szeme közé vágnék

és futnék, futnék, futnék lihegőn.

Lehet, hogy sápadt, foszló-szirmú rózsa

lehelné felém búcsúillatát

s akkor elébe könnyesen lehullva,

úgy megsiratnám, de úgy megsiratnám

mint egyetlent az egyetlen barát...!

Szeretném egyszer azt az Életet

hol olyan nagyok a titkok csatái –

szeretném egyszer azt az Életet

tűzben lobogó máglyára feszítve,

fehéren, izzón magam előtt látni!