Szeszélyes futamok a holdról

Ma félek a holdtól,

e sárga koboldtól,

félek.

Kísérteni feljött.

Körötte a felhők

állnak.

Olyan buta-bámész,

bandzsítva reám néz,

némán.

Jaj, mindenem elhagy.

Oly végtelenül-nagy

a föld.

Meg is halok, érzem.

Reggel hideg ércen

fekszem.

Birkózzak a holddal?

Sötét a hegyoldal

alja.

Zsákutca tövében

elkondul a léptem

búsan.

Az éjszaka ül meg,

bársonypuha, fülledt,

hőség.

Azt hinni, meleg vér,

s mikor tova mennél,

megköt.

Vér fűszere buggyan,

a zegzugos útban:

hulla.

Az éj csúnya lánya,

ha jönne, utána

sírnék.

Egy kapuba állnék,

szólnék neki - árnyék -:

anyám.

Ha jönne barátom,

júdásian áldón

mennék

kígyózva elébe,

s a tőrt a szivébe

döfném.

Baljóslatu sarló

reámveti gyarló

fényét.

Félarca nevet le,

a fénye kezembe

tallér.

Dinnyék szaga szálldos

és émelyeg álmos

lázzal.

Vad illat a fákon,

lihegve kitátom

a szám.

A mély utak alján

kúszom, sunyi-halvány

rabló.