Széttépett versek

Széttépett versek!

Papírfoszlányok!

Száz kis darabka Múlt,

Mit fel nem támaszt a Jövő!

Nézlek, nézlek benneteket...

Szemembe könny szivárog,

Nagy, fényes, forró könnycsepp

És olyan nagyon szomorú vagyok...

Jaj, siratom a gyilkosságot.

Tán jogotok lett volna élni!

Hisz élni édes, élni jó! – – –

Iszonyú önvád:

Én vagyok én, a kegyetlen bíró!

Jaj, siratom a gyilkosságot.

Oh, ha mégegyszer összerakhatnálak

Benneteket,

Lelkemnek mozaikos templomán

Ti sok kihullott, összezúzott ablak!

Már vége, késő! – – –

Széttépett versek,

Kicsi halottaim,

Titeket már csak sirathatlak!