SZILÁGYI 1458-BAN

„Ledűlt Hunyaddal a haza védfala!”

Így zeng hősei közt a diadalmas ősz,

Körültüzelgve bús szemekkel

A had erős fiain, Szilágyi.

„Ledűlt, s az undok cimbora, láncait

Elszaggatva, kitör szent düledékein,

S habzó agyarral tölti újra

Béhegedett sebeinkre mérgét.

A tiszta ifjak lelke gyanútalan

Hódolt a gonoszok csalfa siralminak,

Kik mind Hunyadnak, mind hazánknak

Békepohárba halált adának.

Ezt nyerte a nagy hős atya, virtusán:

Megkímélte magas szívvel irígyeit,

Öngyermekébe döfte tőrét,

S a cudarok diadalt kacagnak.

Ezt nyerte a mi balga hitünk, midőn

Oly körmökre bizánk a haza zálogit,

Melyekre honnunk vére csorgott,

S hív Hunyadink vasa bélyeget vert.

A cselt utáló így veti gyilkosa

Hálójába magát: így fedi tornyait

Földünkön a bűn, míg Molochnak

Áldozik a nemes önmagával.

A virtus a jók horga, ha céltalan.

Féltünk rossz rokonink véribe’ fürdeni,

S a jóknak ártánk: az kegyetlen,

Aki szelíd, mikor ölni szentség.

A százfejű szörny új fejeket terem,

Posványával együtt vesztheti Hercules,

A gaz lenyesve még bujább lesz;

Irtani kell gyökerestűl a bűnt.

Így adta vissza Sylla az életet

Rómának, s így adom vissza hazámnak én.

Vértorral alkot új világot

Sylla-Szilágyi haragja: jertek!”