Szinészbarátimhoz

Hol vagy kipusztult Jéruzsálem,

Gyászos hírű Nagybecskerek?

S ti cimborák, kik szétmenétek,

Mint az anyányi verebek?...

Oh, Fáraónak árva népe,

Rólad gyakran emlékezem én...

- Hisz olyan trupp, mint a miénk volt,

Nem is volt több a föld szinén!

Ti jóban, roszban hű barátok,

A koplalásban kollegák,

A pörpatvarban feleségek,

Kalandüzésben cimborák!

Oh! van-e még sok adósságtok,

Vándorpályátok merre mén?

- Mert olyan trupp, mint a miénk volt,

Nem is volt több a föld szinén!

Sok jó napokra emlékszem még!

- Mikor én hordtam cédulát.

Mily jóizűen eddegéltünk

Pattogatott kukoricát!...

Mily kéjelegve rágicsáltunk

A nyomor sótlan kenyerén...

- Oh trupp, dicső trupp, vajmi kár, hogy

Párod nem lesz a föld szinén.

S midőn búcsúztatókat hordtam,

Kapálni volt a közönség;

Nem kaptam semmit, mégis másnap

Újdonatúj csizmát huzék.

Oh, trupp! - ebéd után jóllakva,

Gyakran reád emlékszem én,

- Hisz olyan trupp, minő te voltál,

Dehogy lesz több a föld szinén!