Színésznő

Kékkel-sárgával burkolja magát,

félarca maszk, a másik meztelen,

valamitől állandóan részeg

s kancsít.

A könnye glicerin,

fiatal mellén hét tőrdöfés,

méreg az ajkán.

Minden este meghal,

aztán vacsorázik.

Miért sikoltoz?

Miért rántja le a csillagokat?

Miért gyújtja föl a szobát?

Miért hazudja azt, ami nincsen?

Lángot evett

s ábrándokkal vajúdik.

Tombolva, kacagva

vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.

Szent kettősség titkos csodája,

szeretőnk, anyánk.