Színházi szonett [2]

Szeretlek színház! Pompázó hazugság,

Te fényes, tarka, bár sorsunk setét,

Szeretem Romeo szerelmi búját

És szeretem az Offenbach-zenét.

És szeretem a deszkák furcsa népét,

A talmi mámor sok bús emberét

S szerettem egykor egyik cifra szépét.

Ó Pulcinella, hazug szőkeség!

Szeretlek színház! És nagyon gyűlöllek,

Olcsó morállal álcázott mesék,

Hazug hazugság, mázolt szürkeség!

Ti prédikáló társadalmi drámák,

Miken tanulni szoktak úri dámák,

Hű tisztelői Bernstein- és Brieuxnek!