Szív

By Sándor Reményik

Szív - emberszív.

Csakolyan, mint a másé.

De mégis másnál rokontalanabb.

A végzet jegyese

S az elhagyatottságé.

Szív - magyar szív.

Szív-alakú sziget.

Körülnyaldossa bánat-óceán.

Körültombolja sötét gyűlölet.

Szív - figyeld a rendhagyó verését:

Néha szinte eláll.

Aztán jön egy óriás dobbanás,

A csillagokig fel - -

Azért sem a halál!

Szív - árva szív.

Hogy fogták kétmarokra

Ezt a szívet vaskesztyűs századok!

Hogy szorították irgalmatlanul!

És ime mégis, azértis dobog.

Nézd meg ezt a szívet:

Immáron teste sincs.

Csak puszta szív,

Kitépett szív.

De éppen így lett mérhetetlen kincs!

Ha bűne volt:

A testével elmult, megsemmisült.

A pusztában önmagára talált

A szegény szív

S minden vadrózsája megnemesült.

Vedd ma körül áradó szerelemmel

Ezt a szent, szív-alakú szigetet:

Magyar szív az,

Sokat szenvedett szív -:

Az én szívem, a te szíved.