SZÍV

Szív vagyok, elkeserűlt ifjúnak szíve, üres ház,

Melyben kedv nélkűl száll meg az égi lakos;

Itt az öröm szomorúvá lesz, kéj és gyönyör elhal,

A boldog szerelem megriad, és tova kél.

Néma halál, te szelíd vendég! jer s zárd el az ajtót,

S írd rá: búk, örömek, vissza! bemenni tilos.