SZIVADAR-KERINGŐ

Én vagyok a Szivadar,

Közéleti zivatar,

Akinek nincs mása,

Kimondhatom kereken:

Közéleti tereken

Én vagyok itt ugri-bugri

Egyiptomi sáska,

Drága, kedves, kellemetes

Egyiptomi-begyiptomi

Finom kis csapáska.

Egyiptomról jut eszembe

Cigaretták titka,

Amik nálam kaphatók

A fő-fő trafikba,

Felhasználom ez alkalmat,

S mint ügyes gseft-ember,

Ajánlom a szivarjaim,

Ezekbe van becsavarva

Legtöbb madzag s kender.

Hogy születik az ember,

Elmondom most sorba,

Van, ki pünkösd napján lett

Egy rózsabokorba,

Föld porából született

Ama bócher, Ádám,

Borda-csontból nőtt ki Éva

Ádám apó hátán.

Ami engem illet ím,

Hadd legyen kivallva,

Engemet úgy találtak

Egy kuba-szivarba,

Mint a tengeri között

Kükerice Jónást,

Hallgassák meg szívesen

Ezt az intim gyónást.

Aki engem megtalált,

Elmerengve mondta:

Ni, mi van a szivarba!

Egy fületlen gombka!

Elgurított, s gurultam

Direkt Debrecenbe,

S itt trafikot nyitottam

A Dréherrel szembe.

Így lettem én Szivadar

A civisek táján,

S megkezdődött gyönyörű

Közéleti pályám,

Beláttam: a szivarból

Szépen száll a füst föl,

István malom kéménye

Mégis szebben füstöl.

István malom kéménye

Lett vágyam szivarja,

Arrafelé szálldogált

Ambicióm varja,

Aztán ez is elég volt,

Más dolgokra várok,

Ambicióm varjuja

Más sajtokért károg.

A malmot átengedem,

Hadd pislogjon szépen

Immár miskolci béka

E kocsonya-lében.

Engemet más kocsonyák

Szép reménye renget,

Jövendő nagyságomról

Édesen merengek.

Vágyaim édes szava

Szívembe dumálja,

Én leszek a közgazdaság

Dicső Gyan Thulája,

Vagyok én is nemes fém,

Igaz tula-fajta,

S biztatgatom magamat:

Rád vár a közgazdaság,

Ne könyörülj rajta!

Mert én vagyok Szivadar,

Közgazdászi zivatar,

Jeges eső, minden,

Én mindenhez konyitok,

S közgazdaság bőgni fog,

Ha kupán legyintem.

Közgazdászi rémregény

Lesz e dicső pálya,

Mert megmondom kereken,

Közgazdászi tereken

Én leszek e mafla város

Dicső Gyan Thulája!