SZÍVEM HÖLGYE,

te hölgy, kit sok szerelmes versem úntat,

ki - mint kijátszott kártyát - veted el a multat;

ki sápadt kezedet gyűrűk fényébe mártod,

kinek még csók és eskű meg nem ártott;

te hölgy, ki selyemingbe s felette vérbe jársz,

kinek életed nem több: egy játszma passziánsz,

vagy fagylalt fagyos télben, remek ezüstös tálon,

vagy legfeljebb egy halvány ebédutáni álom;

te hölgy: örök sikolyja szűk szivemnek -

kiben végetlen tengerek pihennek:

ismerj magadra s öltözködj, kérlek,

áhitatom komoly ruháiba -

s pihenj meg!...