Szívemről

Úgy képzelem, hogy a szívem

Egy furcsa gépezet:

Ereje nem a gőz,

Ereje nem a villany;

Helyökre új erő: a nóta lép.

Ez hajtja, űzi nappal, éjjel:

Legyen lázasan lüktető! –

Egy-egy bánatos, szürke dal

Útat lel néha börtönéből

És napvilágra jő.

És tovaröppen. És a szív

Halkabb lesz akkor egy kicsit...

...Ha elrezgett a végső nóta,

Leszáll a Béke

S puha kezével mindent elsimít:

Nincs többé fájdalom

Kacagás is tovament... –

Szívem felelj, mert nagy a kérdés:

Hány nóta van még odabent?