Szögedi intérieur

Pirosló abrosz, friss szalonna,

Búbos kemence, jó meleg,

Pár kurta rőf a szoba hossza,

Megférnek a jó emberek.

Nagy ágy fölött a házi áldás,

Arany rámában a király,

Künn kora tavasz szele lármáz,

Benn enyhe, renyhe félhomály.

Fölenged itten kósza szívem

S kakukkos óraként ketyeg,

Be jó a csönd, az óbor itt benn,

Be jók e józan emberek!

Ha itt maradtam volna szépen

És fogtam volna a gyalut,

Utód apáim örökében.

Az óra szól: kakukk, kakukk!