Szőke fény

Mélázgatok egy szőke koszorún,

Mert szőke mind, akit fájón szerettem,

A szőkeségük tört át száz borún

És tündökölt száz éjszakán felettem.

És szőke volt, ki egyszer szeretett,

Mint holdfény átragyog egy őszi estét

A ködbe temetett tarlók felett.

Ó holdam lángja: bánatos, nagy emlék!

Csillogjatok csak, szőke koszorúk,

Ma minden színetek, mely rám derengett,

Alázatos halványan elborul

Berenicémnek szőkesége mellett.