Szőke Ipoly...

Szőke Ipoly kicsi barna lánya!

Eszem azt a gyönyörű szemed.

Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem néz,

A naptól rabol meg engemet.

Jó, hogy arcodon, kis bájgödrében

Játszni látok pajzán szellemet,

Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe

És mosolyg, ha kell, napom helyett.

Szőke Ipoly kicsi barna lánya!

Eszem azt a szós picinyke szád,

Fáj, ha nem hallom csevegni, és fáj,

Hogyha hallom, mert reményt nem ád.

Jó, hogy a kebel két renge halma

Hévvel hullámoz még akkor is,

S hogyha nem szólsz, szólanak helyetted,

Hogyha szólsz, mondják: a lány hamis.

Szőke Ipoly kicsi barna lánya!

Eszem azt a bűvös lelkedet.

Hogyha távol vagy, vonzasz magadhoz,

Ha közel vagy, űzesz engemet.

Jó, hogy a világ végében is még

Távol volnék, s visszavonzanál,

Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt,

Hogy nem férek hozzád, barna lány.