Szökött hang: hol a tűz?

Tántorgó vén csavargó,

ki feledést keres.

Mint aszott napraforgó,

az arca nyűtt, rezes.

Jött. Szembejött az uccán,

recsegő, vad-hideg

havazó herce-hurcán:

Senkije senkinek.

Félszeme vérbevillant,

a másik könnyezett.

Meggyújtották a villanyt,

kongott a kövezet;

zuhanva lépett rajta,

mint akit átok űz,

s ványadt igét sóhajtva,

nyögött és sírt az ajka:

Hol a tűz? Hol a tűz?

Mellemhez kaptam akkor

és – üres volt a börtön!

S úgy ordítottam hörgőn,

mint akit pokol éget:

Te vad szemet meresztő,

részeg madárijesztő,

ki engedett ki téged?