Szomorú, kis búcsúzkodó vers

melyet egészen úgy írtam le,

amint éreztem.

Mit tudjak Néked emlékül adni?

Képet festeni, szobrot faragni

Sosem tanultam.

Ezt nem lehet

Versekbe írni,

Ezt nem lehet

Nótába sírni –

Most látod, olyan szomorú vagyok!

Mesét olvastam

És a mese is szomorú, – de szép:

(Te is sírni fogsz rajta, meglásd!)

Álomkirályfi búcsúzik,

S hiába minden büszke pompa:

Testvére indul messze honba

És nem tudja, hogy látják-e még egymást – –

Jaj ez a mese szomorú, – de szép –

Szívem, mintha csak ólomból lenne,

Szemembe nézel, könny csillog benne?

Ugye, hogy furcsa kép?

Vidd ezt, vidd ezt magaddal:

Szomorú képet,

Könnyes emléket –

És vigasztald meg, hogyha rátekintesz –

(Majd nagyon sokszor megjelen Neked!)

Álomkirályfi búcsúzik,

Mert búcsút intesz – – –

Százszor elmondod, míg felsír a bánat

Isten veled! Isten veled! –

S úgy néz utánad...