[SZONETTJÁTÉK] *

Szemén a pontos ősi szemüveg

levette most s mig François balrament

hogy visszahozza rajzát hol Lübeck

főterén árvul az ó parlament

ő jobbratért s unottan szólt: kapus

bús vendégemnek megint nincs dohány

s érezte hogy nő rossz lábán a vad hus

és tudta, megint megcsalá a lány!

Szemén megrezdült ám a pilla most

s kék fénnyel telt meg a polgári hajlék

és szólt: kedvesem, vegyen villamost

és vigye vállát melyre sírva hajlék

Cézár Birotteau szívedből kimosd!...

S félóra mulva: pincér, szivarost!

Ó, hagyj Uram még igy feküdni hasmánt

csak egy kicsit és jöhet a fuszekli

A számtantanár bús szemét te szedd ki

s torkát szorítsa össze jól a vaspánt

Ha jót is mondok, azt mondja nem áll!

és néki mindig piszkos a füzet

szünet ha jön vigyázóval üzet

miatta szenved itt egész Revál

Hozzád esd a gyerek fölnyujtott ujja

Add hogy legyen nehány szines skatullya

padomban s ő ne kérdhesse: mi az?

Add hogy a leckét a diák jól fujja

és címez minket és ez a cim az,

hogy: mars helyedre ostoba pimasz!

Ó hol vagyon a régi kelta már

Aki e fánál mely vadul kereplett

A hősi korban egykoron szerep lett

S amely fából egy megveszett tanár

Papirost gyártott ó a vad szamár!

Címed öcsém hogy engem meglepett

Nem tagadom, de Múzsám még e leplet

Letépi mert ó tudd meg hogy ma szár-

S virágtalan száll füstöm, ó de Vác

Dutyijja őrzze testedet s sokác

Dalok ringassák füst helyett a kósza

Gondokat el! Milyen alakiság!

Cigarettámnak füstje szép kis ág

Lombjai közt egy halovány kabóca

Drukkoltam, s szólék: „Szent Konstantin, ápolj!

Tedd, ne hijjon ki Szemere Elek!”

Ő szólít mégis erre felkelek

Mért vagy oly messze ó Konstantinápoly

S keblemben mint berekben kele vész

Szivem zajdult mint bukaresti banda

Őrült leszek „A luk ha festi randa”

Mondám s aztán: a gyerekben kelevéz

Boldog diákkor, melyről ama Salmon

Müvéből annyit olvasék mig malmom

Zakatolt, s szólt: csiribiri fitty

Szinház volt ez, szinház, Beregi eridj

tanárom ellen kezedben horoszkóp

S vágd kupán: ő egy vérszivó gonosz pók