SZTRÁJK-VERS
By Árpád Tóth
Kinyitom, kérem, a lapokat,
De akármerre tapogat
Szemem bátortalan sugára,
Mára
Egyebet sem kapogat,
Csak sztrájk-regét és sztrájk-mesét,
Szíven döf ez minden vesét,
S szelíden guta lapogat.
Persze, önök azt sejtik,
Hogy a versem
Szerényen oly cél felé lejt itt,
Hogy nyersen
A fővárosi nagy sztrájkról dúdoljak,
De átengedem én ezt méltóbb tollnak,
Mit a papíron
Az enyimnél méltóbb Múzsák tolnak,
Na, mit tagadjam?
Ugy-e csak hagyjam
Gyan Thulára e hősi missziót,
Aki, mint pék a kis cipót,
A sztrájkszenzációt úgy dagasztotta,
Hogy édes konyha-stílusa
Sváb-bogárkáit beleragasztotta.
Ó, forradalom!
Ma nem rólad forr a dalom,
Ki vérbe mártott
Pemzlivel gyártod
Véresre Pestet,
Vörösre Budát,
Véresre az Estet,
S vörösre Bodát.
Ó, szent pirosító,
Jövő kozmetikája,
Melytől megifjul
A vén világ
Hervadt pofája,
Ó, vérszagú dolga
A forradalomnak,
Orra dalomnak
Nem téged szagol ma!
Másféle sztrájkok
Aggasztanak engem,
Más sztrájkok búját
Zokogva zengem,
Mert ugye kérem,
Szörnyű leírni,
S szörnyű kibírni,
Hogy a Csokonai-kör is sztrájkol,
Már jó egy hete
Nem ad hírt magáról,
Sztrájkol továbbá az új egyetem,
S az is a májamra megy nekem,
Hogy a városi üzletekben,
Óh, mélabús részvétet kérek,
Sztrájkol a vagyonmérleg,
Mert kérem, ennek van-e mása,
23.000 koronát
Fizet a város
A vágóhídi jégaszalásra.
Sztrájkol az idő, sztrájkol a nap,
S a kamatláb s a kávékon a hab,
Barrikádot emel a por és a sár,
S sztrájkol a türelmünk,
Ha villamosra vár,
Sztrájkol a bájos telefon-központ,
S tisztaság-sztrájkkal
Reánk a bűvös Pásti-köz ront,
S mert a sztrájkra alkalma nyílt most,
Sztrájkolni látjuk a beismerésben
A böszörményi hitvesgyilkost,
Viszont telítve védügyvédi bájtól,
Dr. Kardos Samu
Védzsenije is sztrájkol.
Sztrájkol a józanészben Tisza Pista,
S hogy valahogy el ne hagyjuk,
Sztrájkol a nyilatkozat-írásban
K. Tóth Miska.
Istenem, mi lesz e sok szörnyű sztrájkból?
Még megérjük, boldog lesz a világ,
Örök pechünk elszégyeli magát,
S okulva a fenti gyönyörű példákból,
Majd ő is sztrájkol.