Szüret előtt

Sötétzöld színü és tömött a tő,

egy-egy vörös levéllel néha tarka;

édesen lankad, érve csüggedő,

kékes fürtjével a nemes kadarka.

Oly mézes-forró s drágán töppedő,

mint szenvedélyes szerető vad ajka; -

s várakozásban ég a hegytető,

s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.

Várakozásban ég a hegytető,

benn a présházban locsolják a kádat -

ó méla napfény, lankadt dajkaság!

Méla Halál, te nagy Szüretelő,

jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,

és halkan nyisd a Pince ajtaját!