SZÜRETI LAKOMÁN.

Hegyen a köd fehér-kéken

Napsugár csókjába vész,

Diófán, a hegy tövében,

Víg madárka fütyörész.

Csak visszhang a víg madárdal,

Nincs virág, a lomb lehull;

De bár minden hervad, elhal,

Szüret zajlik, kedv virul.

Vajha őszén napjainknak,

Midőn talló, száraz ág,

Mit legtöbbször hátra hagynak,

Szerelem és ifjuság:

Hangzanék egy-egy víg ének,

Sütne nyájas napsugár,

S termésén a kedv tövének

Megcsendűlne a pohár!