Szürkület

By Gyula Juhász

A régi gyermek néha fölzokog még,

A régi gyermek néha fölnevet,

Rám derül néha egy alkonyodó ég,

Mely soha már meg nem véd engemet!

A régi gyermek játékai törve,

A régi gyermek kertjei oda,

Régi szüretnek nem jő vissza ősze,

Régi majális, hol van már bora?

A régi utcák nem várnak esténkint,

A régi fák már nem köszöntenek,

A régi vágy már hervatag, beteg.

Ó hol lehetnek tűnt téli estéink,

Sárkányok, derűs nyári égbe, fenn,

Tiszavirágok a holt vizeken?