Szüzek

A klastrom udvarán, gesztenyefák alatt,

Melyek gyümölcsüket rég földre hullaták

És lombjukon zizeg az őszi sárgaság,

Halad sötéten a novicius csapat.

Egyik sem érezi az élet illatát,

Hogy itt szeretni szép és itt örülni jó.

Borong az arcokon a meditáció,

Égő szemük távol, ködös világba lát.

Leszáll a barna éj. Palástját ráveti

Az udvarra, ahol elszáradt levelek

Csöndes léptek nyomán halkulva csörgenek,

Az udvarra, amely mély gyásszal van teli,

Hol a sötét csapat utólszor áthalad

A sápadt, dérütött, haldokló fák alatt.