T. M. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE

A szerelemnek asztaláról

Nem ittunk mi közös pohárból;

Mégis, ha egy hosszú öröm lesz életem,

Azt én, leányka, csak neked köszönhetem.

S ha meg fogom siratni a napot,

Amelyben életem fogantatott,

Ha nem lesz a világon többé örömem,

Azt is, leányka, csak neked köszönhetem. -

Csodálkozol? ezt föl nem foghatod?

Gondolkozzál csak... kitalálhatod.