TÓSZUNNYADÓ

Tószunnyadó békességgel,

elülő végtelenséggel

óvja szerelmem, ki adta

s tenyerével megnyugtatta.

Bajocskáimat felejtem,

karddá nőtt bicskám elejtem -

sáppadsz, kiáltó virággal,

és ő dereng, csendes ággal.

Szavad: nem értem, de sürgés.

Szava: nem értem, de zengés.

Nagyon szerethet már engem,

megtűr téged is szivemben.