TÓT DEÁK DALA

Ha kedvem elborúl,

Mert pénzem nincs, vagy nem is volt,

Nadrágom, csizmám csupa folt,

S kapcám mégis szorúl:

Csak rajtad bámulok,

S tüstént kigyógyulok,

Roppant világ,

Dicső világ!

Mi szépek tájaid:

A hegy, völgy és a nagy terek,

Hol dús kalászok rengenek,

És zöld borág virít;

Mely drága gyűjtemény,

És ez mind nem enyém!

Oh szép világ,

Gazdag világ!

Akárhová megyek,

- S miért ne mennék? nem tudom -

Szép városokhoz visz a nyom,

Hol megpihenhetek;

Pedig látá az ég,

Egy házat sem rakék.

Oh szép világ,

Pompás világ!

S ha féktelen vizár,

Jég, tűz, vihar pusztítanak,

S ház és mező megromlanak:

Mi gondom? semmi kár!

Az ég be nem szakad,

A föld még megmarad.

Erős világ,

Szilárd világ!

S ha itt ott éhezem,

Mi baj? van, aki jól lakott,

És hány van, aki jót ivott!

Ha ezt elképzelem:

Étvágyam csöndesűl,

A sor majd rám kerűl.

Oh jó világ,

Boldog világ!

S nem ingyen süt-e rám

Az isten napja mindenütt?

Kivévén, már ha lefeküdt,

S akkor sincs éjszakám:

A hold leszen napom,

Világát bámulom.

Arany világ,

Ezüst világ!

S ha mindezt megunom,

Csak tőlem függ, mivé legyek.

A legdicsőbb magyar leszek,

Mihelyt csak akarom:

Hazám naggyá teszem,

Ki szólhat ellenem?

Dicső világ,

Magyar világ!

S ha majd nagy úr leszek:

Ispán, alispán, potrohos,

Magam, cselédem aranyos,

S mind rajtam függenek:

Ki hinné: én vagyok,

Ki most itt koplalok?

Oh szép világ,

Dicső világ!