Tájkép [2]

A méla piktor, az ősz festi már

A lombokat a sárguló pagonyban,

Egy-egy levél - dús színfolt - messzi száll

Avar ölében elpihenni nyomban.

A méla piktor bús nótát fütyül

És néha megborzong e tarka csendben,

Palettáján a szín lassan ürül.

A képe kész: kék és arany keretben.

A méla piktor elborongva dúdol,

A hangja fátyolos az ősi bútól,

Mit ezer évek hervadása koptat,

Az öreg tél, a zord kritikus eljő

S fehérre fest minden színt és derengő

Felhők mögé takarja el a holdat.