Takarodó

Az élet arany trombitáján

a búcsúzók dalát fuvom.

Völgyekbe bágyad lassan, árván

bércekre zengő indulóm.

Szemem kiégett a gyönyörtül,

fáradt a szám, kezem, fülem,

és egyre lázad, égre hördül

sok vérpiros, sötét ütem.

Tüdőm se bírja. Nyomban éj lesz,

s mégis olyan vad-szenvedélyes

a vágyam, ez a korcs titán.

Könny hull reám az alkonyégbül,

keserű szám is elfehérül,

és vér hörög a trombitán.