Találkozás [1]

Egymás mellett ma elmegyünk: hajók,

A Te hajódon leng a büszke zászló

S felvonom én is a rongyos lobogót.

Győztes, Te futsz elől a büszke tornán

Dagasztja vásznad hazajáró szél -

Nekem száz rongyba tépve a vitorlám.

Te élsz. Én már sok halállal meghaltam.

Te zászlód mellé tűztél egy virágot -

Nekem nincs. De hát - én így is akartam.

Így kellett. Fáj mégis, hogy a hajók, lelkek,

Akikhez kötött tiszta vonzalom -

A kikötőkbe lassan szertemennek.

A bóra jő, a fogam megvacog -

Pár futó év s a messze, nyílt vizen,

A tengeren egyedül maradok.

Te tudod, merre mégy, Te nem állsz veszteg,

Az én iránytűm jaj, átkozott szerszám,

Bús ívbe leng, bomlottan körbereszket.

Hadd nézzelek ma: tán utolszor látlak -

Szerető, forró, könnyes irígységgel -

Egy percig még - azután elbocsátlak.

S egy pillantást még, könnytelent, keményet

Hadd vessek rád, mert én, bár átkozom -

Tartom a sorsommal a közösséget!

Hogy is volt, hogy mi tudtunk együtt menni

Egykor, soká, kar-karban önfeledten?

Előtted minden - előttem a semmi. -

Egymás mellett ma elmegyünk - hajók

S hogy büszke zászlód fennen leng ma, nézd:

Felvontam én is a rongyos lobogót.