TALÁLKOZÁS EGY GÉPKOCSIVAL

Nincs városom, nincs jó hajlékom

S mellettem suhant el gépkocsin

Egy vörös asszony, csipkés, vékony,

Tavaszi éjszakán.

Nem tudom, ki volt, de megnézett

S vágyam leszedte dús fátyolát

És már mint meztelen igézet

Ragyogott és szaladt.

Soha se fog most már megállni,

Gépkocsija rohanva viszi,

Mert csak egyszer lehet találni

Illendő valakit.

Ő valakit talált az éjben,

Ki általa lelt volna hazát

S ő most szalad tovább sötéten:

Mikor találkozunk?