Találkozó

Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel.

A kert alélva, csendesen susog,

ébrednek a virágok szerteszéjjel,

bólonganak a méla ciprusok.

Én is kinézek, lámpámat kioltva,

már nem piros az égnek széle sem.

Sóhajtozó rezgés kel a fasorba:

jön csillagos, sötét szerelmesem.

Az én arám a méla éjszaka...

Oly lopva surran, úgy susog szava,

mert ő is a nap árva számüzöttje.

Lábújjhegyen várom, s keblére dőlve

átfogjuk egymást csendben, én meg ő,

mint két hűséges, régi szerető.