Találkozó előtt

By János Vajda

Nekem ragyog csak a nap az égen

Ez a föld nekem fizet adót.

Nevezzetek bár akárhogy éngem,

Én is király, de boldog vagyok.

Nekem zöldülnek ki a vetések,

Nekem nyílik ki a rózsa mind;

Nekem költ apróságot a fészek;

A hold is fényt csak utamra hint.

Forrás a réten nekem fakad föl,

A csalogány is nekem dalol;

Víg esztendőket nekem jövendöl

Bujós kakukk a lomb alól.

Nekem sötétül be a zöld erdő,

Arcomra ömleszt dus illatot.

Engem legyezve szolgál a szellő,

Rám mosolyognak a csillagok.

Kedves hírt hoznak nekem galambok,

Alattam délceg a paripa.

Örömkönnyeznek fübársonyos partok

Fürödve a nap sugáriba’.

Mindent, mi édes, ami szép, jó, mindent

Nekem növeszt ez az áldott föld;

Elveszi tőle de mind az Isten,

Hogy nekem adja, mivel (mi több!):

Csak egy szép lány van e kerek világon,

És ez az egy is olyan remek:

Az ég neki kedvez, szereti, látom;

Ő meg azért is - engem szeret!