TANÁCS.

Kiket szeretsz s akik szeretnek

Ha bántanak, ha megsebeznek;

Ne haragudj’ rájok sokáig!

De öntsd ki szíved’, s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk épen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj, még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Hived legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanú, megenyhül bánat;

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sirnál késő a bocsánat!