Tanács

Te ne kérdezz, csak menj az utadon

S meg ne állj körülnézni,

A kétely gyilkos sebet üt belénk

S a lelkünk, a lelkünk bevérzi.

Te ne kérdezz, csak menj az utadon,

Az agyad bármi kábult,

A gyöngeséged, tétovázó vágyad

Egy hanggal el ne áruld.

Magadba higgy és menj az utadon,

Mint kit nem döbbent titkok árnya,

Gyáva, ki minden mondata után

Megtorpan kérdőjellé válva.

Mint Lót, eredj a kőkemény paranccsal,

Mögötted lobogjanak a csodák,

Mint akinek csak ökle, foga van,

Úgy menj a pusztuló világon át!

Az égbe ne tekints, de forró karral

Öleld az anyaföldet,

Vissza ne fordulj, jaj, ki visszanéz,

Nem mozdul az meg többet!