Tanár az én apám

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki

városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,

kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,

elmúlt életükre emlékezve, lassan

leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,

kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,

írnokok, katonák, s olykor egy országos

képviselő is. Mert nagy az én családom.

Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,

nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.

Mikor vele megyek, fogva öreg karját,

vezetve az úton, a szívem kitágul,

s szívek közt énekel elhagyatott szívem.

Az én édesapám az emberek apja,

s én az emberek testvére vagyok.