Tanár úr volnék...

Tanár úr volnék magam is,

Nyomorúságos és helyettes,

Gyűlöltek a nagy istenek

S e pályát adták a végzetemhez.

Magyar Homérra gondolok,

Ki költő és tanár volt, mint én

S „a hivatalnak packázásit”

Viselte béketűrőn szintén!

Ó nagy elődöm, szép apám,

Te Atlasa a nyugalomnak,

De engem új kor új fiát

Villámos vágyak ostromolnak!

Rohan a szárnyas autó,

Repül a légi leviáthán,

E forró és rengő világ

Új csodáit hordozza hátán.

És én, helyettes Tantalus,

Iszom a lőrét gúzsbakötve,

Ó mennyi szárny és mennyi vágy

Törik le bennem mindörökre!

Te győző, boldog nemzedék,

Kit tőlem kér el majd a holnap,

Ne gúnyolj, hogyha roskadón,

Törött zászlóval eltipornak!

Ha majd pihenni térhetek

Fáradtan, közanyánk ölében,

Sirass el híven engemet,

Temess el végül engemet

Virágosan, ujjongva, szépen!