Tápai lagzi

Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,

Beléjekondul a repedt harang,

Kutyák vonítanak a holdra fel,

A túlsó parton varjúraj felel.

Brummog a bőgő, asszony lett a lány,

Az élet itt nem móka s nem talány,

A bort megisszák, asszonyt megverik

És izzadnak reggeltől estelig.

De télen, télen a világ megáll

És végtelen nagy esték csöndje vár,

Az ember medve, alszik és morog.

Benn emberek és künn komondorok.

Brummog a bőgő, elhervad a hold,

Fenékig issza a vőfély a bort,

Már szürkül lassan a ködös határ,

És a határban a Halál kaszál...