TAPASZTALÁS.

Láttam a világon bölcset és bolondot,

Mindkettő agyában eszme-raj tolongott,

Ki-kizúgva ajkuk rohamos beszédén...

Mindkettőt csudáltam, - egyiket sem értém;

Vala jártas a bölcs fellengős tanokban:

S éltét a bolondnál nem folytatta jobban.

Láttam a szegényt s a gazdagot, - e íme

Átkuk egy s azon volt, más csupán a címe:

A nincs és van őket ölve, nyomva szörnyen:

Az tántorga éhen, ez feküdt csömörben;

És mig a szegénynél zordon, szivszorító:

Gazdagnál ez inség vala undorító.

Láttam a szabaddal azt is, aki rab volt,

- A sorstól kiadva és lefogva a zsold, -

Ennek vágyban, lázban tölt le napja, éje,

S mit nem tőn, hogy útált láncait letépje!

Az ment vészes utján szembehunyva, nyugton,

S még keresni látszott, hogy rabszíjra jusson.

Láttam... láttam! - és hajh, megszerezve máson

A tudományt, benne nincs vigasztalásom!

Ki voltam homályban, most vagyok setétben...

Kínlódás az élet, gazdagon, szegényen

Rabság és szabadság átka, üdve terhel!

Bölcsen és bolondul: nyomorult az ember!!