Tápén

Egy szőke ákác árnyán áll a lóca,

Onnan tekintek a világba most,

Delet mutat az álmatag napóra,

Az ég tündöklő és a táj halott.

Most alszanak a kazlak kertek alján

És alszanak a kertek boldogan

S a békák némák most a tócsa partján

És alszik az idő, mely gyászt fogan.

És alszik bennem a remény, az emlék,

Egy szőke felleg áll fejem felett.

Körötte bánatos kék végtelenség,

Ó szőke felleg, csöndes üzenet!

Mit árnyékolod be az égi kéket,

Mit árnyékolod be a lelkemet?

Üzennek már a fájó messzeségek,

Nyomor, panasz, gyász vár már rám. Megyek!