Tartsatok bűnbánatot!

Megromlott már a régi erkölcs.

Egy kor veszőbe’ van megint.

Szakadj le, új idők viharja!

Pusztíts, dühöngj kedved szerint.

Bábel tornyának épitői,

Hogy’ összezagyválódtatok.

Kezdhetitek megint elülről...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jut-e még eszetekbe néha,

Mi az az Isten ostora?

Mért kellett jönni vízözönnek,

S hogy mért pusztult el Szodoma?...

Erős Spartára, bölcs Athénre,

Rómára nem gondoltatok?...

Egy népvándorlás jöhet újra!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Kérkedtek azzal, hogy e század

Mily bölcs, erős, mindenható.

Nem leli kedvét délibábban

S abban, mi szép, de nem való.

Ledöntött minden régi bálványt;

De a sziv semmit sem kapott.

Nem boldog és nem jó az ember!...

Óh, tartsatok bünbánatot!...

Jól tudom én is, hogy a szellem

Az ember dísze, jobb fele;

De jaj, ha csak józan sivárság,

Örömtelenség jár vele.

Mely megöli a gyermekálmot,

Óh, az a szellem átkozott!

Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...

Óh, tartsatok bünbánatot!

A gyermek űzi még a lepkét,

Vigan bársonymezőt tapos.

Czukorról annyit tud, hogy édes

S a virágról, hogy illatos.

A természet még egyre dajkál,

A nap reánk áldást ragyog;

Csak a bölcs ember szíve parlag!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Megoldható-e annyi rejtély?

S a tudás haszna óh, mi lesz!...

A föld s nap élte is mulandó

S velük az ember is kivesz.

S ki végsőnek marad, bevallja,

Hogy boldogság itt nem lakott;

Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Hiába minden kutatások;

Gyöngék vagyunk és kicsinyek.

Áldott, ki a könnyet letörli

S megért egy szerető szivet.

Ugy jártok, mint a zord titánok; -

Csupán az istenek nagyok.

Az ő hatalmuk víhatatlan!...

Óh, tartsatok bünbánatot!

Jöjjetek sírni templomomba;

Verjétek bünös melletek’,

S a szeretet nagy istenétől

Jó, tiszta szívet kérjetek.

A könnyezőhez, búsulóhoz

Vigasztaló szót szóljatok.

Egymást ölelve, megbocsátva:

Igy tartsatok bünbánatot!