Tavasz

Hófehér felhő úszik az égen,

Szél csókolja a friss rügyeket,

Hófehér lányka sétál a réten,

Ibolyacsokrot szed, kötöget.

Lassan hömpölygve jő a folyóvíz

Megtörik a fény tükre felett, –

Kérdi a lányka: vajjon mi jót visz?

Hoz-e őneki üzenetet?

Ezer pompázó pillangó röppen,

Virág-csók mindre vár valahol, –

Szalad a lányka utánok körben,

S zengő madárral versenyt dalol.

Rózsás remények himnusza harsan,

Bimbófakadás mindenfelé –

A lányka szíve megnyílik lassan

S álom-pillangók szállnak belé.

Üdvözlégy tavasz, gyönyörű élet,

Aranyifjúság, tűz, égi sugár!

– Igy ujjong – csupa öröm van véled,

Kedveseim, ibolya vár!...

...Mint ráncos arcú öreg anyóka,

Egykor tán éppen erre halad

S itt szedi össze, gyűjti csomóba

Emlékeit, a tar galyakat...